TutiFrankó

Gyere haza fiatal, majd jól pofán vágunk! – egy tanárnő vallomása

Anglia jobban teljesít. Saci viszont szereti a kihívásokat. Öt év multirabszolgaság után hazatelepült a szigetországból, hogy itthon boldoguljon. Tanárként.

Saci a harmincas évei elején járó, ambiciózus nő. Angoltanári diplomája megszerzése után úgy érezte, van még mit csiszolnia a kiejtésén. Londonban tárt karokkal várták, hamar magába fogadta a multivilág a jóeszű, átlagon felüli teherbírással, valamint kiemelkedő alapossággal dolgozó munkaerőt. Már éppen egy komolyabb vezetői pozícióval kecsegtették, amikor meglepte a kalandvágy. Hazatelepülni Magyarországra és pedagógusként érvényesülni…nos, ez elsőre jó bulinak tűnt.

Miért éppen Alaszka…akarom mondani Magyarország?

Több oka is volt a döntésemnek. Van az a közhely, hogy az angol időjárást nehezen bírják a magyarok. Ez rám többszörösen is igaz, masszív D-vitamin hiányom alakult ki a ködös Albionban. Budapesten lényegesen többször tudom az arcomat a nap felé fordítani. Ráadásul a családom is nagyon hiányzott, hiába volt odakint széles baráti köröm, a hozzátartozóimat nem tudták pótolni. Mivel távol voltam, a haldokló nagymamámtól nem tudtam elbúcsúzni. Ezen a mai napig nem tettem túl magam.

A londoni City után éles váltás lehetett a magyar közoktatásban landolni…

Elegem lett a multik világából, a csapatépítésből, az állandó műmosolyból. Iszonyatos volt a hajtás, WC-re menni alig volt időm, egyre nehezebben viseltem a stresszt. Nem tudtam kikapcsolni, hétvégén is azon járt az agyam, hogyan fogom megoldani a hétfőn rám váró problémákat. Teljesen kiégtem abban a közegben, nem tudtak volna annyit fizetni, hogy maradjak. Olyasmivel szerettem volna foglalkozni, aminek értelme van. Mivel Angliában nem kaptam lehetőséget a tanításra, hazajöttem.

Itthon mennyi idő alatt tudtál újra beilleszkedni a társadalomba?

Az első pár hónapban egyáltalán nem találtam a helyemet, olyan érzésem volt, mintha csak nyaralni jöttem volna haza. Idegennek éreztem magam még úgy is, hogy a barátságaim zöme kiállta az idő próbáját, tehát nem voltam egyedül. A magyar bürokrácia viszont végtelenül kiborított. Angliában az ügyintézés olajozottan működik, nagyon elkényelmesedtem. Hazatelepülőként rengeteg ügyfélszolgálatot végig kellett járnom, teljesen elképedtem, hogy csekély értelmű, viszont annál hatalmaskodóbb biztonsági őrökkel kell közelharcot vívnom. Végül belerázódtam, ma már simán az asztalra csapok, ha önkényesen átugorják a sorszámomat.

Visszavágysz Angliába?

Hullámokban tör rám a honvágy, néha jobban, néha kevésbé szenvedek tőle. Nagyon sok minden hiányzik odaátról, főleg a barátaim.

Mennyi idő alatt találtál állást Magyarországon? Milyen feltételekkel?

Hatalmas itthon a hiány pedagógusokból, alig győztem állásinterjúra járni. Nagyon hamar elhelyezkedtem egy fővárosi gimnáziumban, az évnyitót már én is a tanári kar részeként mosolyogtam végig. Angoltanárként heti 18 órában tanítottam, havonta 120.000 forinttal honorálták a fáradozásaimat. A tanárok ma már semmilyen egyéb juttatást nem kapnak.

Tényleg olyan rettenetes állapotok uralkodnak az iskolákban?

Azt mindjárt a szerződéskötéskor elmondták, hogy a fénymásolóval csínján bánjak. A papír, de főleg a tinta drága mulatság, spórolnunk kellett. Az első hónapban kénytelen voltam naponta szembe menni ezzel a kívánsággal, mivel nem érkeztek meg a tankönyvek, nekem viszont haladnom kellett az anyaggal. A mi iskolánk még jó helyzetben volt, előfordult, hogy tőlünk kért kölcsön egy csomag papírt a közeli gimnázium. Krétánk is volt bőven.

Hogyan fogadtak a kollégák téged, a kezdő tanárt?

A kollégáimról csak jót tudok mondani, maximálisan befogadtak, kedvesek és segítőkészek voltak velem. Bár korábban jó pár munkahelyen megfordultam már, eddig ebben a közösségben éreztem magam a legjobban.

Nem sírtad vissza a multis munkakultúrát?

Egy szempontból igen. A multiknál megszoktam, hogy a főnökeimtől rendszeresen kapok visszacsatolást a munkámra vonatkozóan. A pozitív megerősítés sokszor segített, ha éppen holtpontra jutottam. A gimnázium igazgatójától semmi ilyesmi nem érkezett. Gyanítom, ez nem része a mi oktatási kultúránknak. A kollégáktól viszont sok dicséretet kaptam, ez azért feldobott.

Hogyan teltek a dolgos hétköznapok?

Eleinte nagyon nehéz volt, kezdő tanárként rengeteget készültem, rendszeresen este 9-ig írtam a másnapi óratervet, a hétvégéim is felkészüléssel vagy dolgozatjavítással teltek. Pár hónap múlva valamennyit javult a helyzet, de bátran állítom, hogy egyik multinál sem nem dolgoztam annyit, mint a gimnáziumban az első időben.

Hogyan álltál hozzá a diákokhoz?

Meglehetősen idealista elképzeléseim voltak a tanításról. Úgy gondoltam, a közös munka a kölcsönös tisztelet és bizalom elvein alapul majd. Nos, ezekből az elvárásokból hamar lejjebb adtam.

Túl naiv voltál az elején?

Igen, például minden osztályban azzal indítottam, hogy együtt határozzuk meg, mit akarunk elérni az év során, honnan hova szeretnénk eljutni. Az öt csoportomból egy volt ebben partner, a többi csak túl akart lenni az órán. Ráadásul én szeretek olyan feladatot adni, ami gondolkodásra, önálló munkára sarkall. Szinte mindegyik csoportomban volt, aki hiányolta a hangos olvasást. Szerintem a nyelvi intelligencia fejlődését jobban szolgálja, ha a diákok a saját szavaikkal foglalnak össze egy szöveget.

Megdöbbentettek a mai diákok? Eszedbe jutott, hogy bezzeg az én időmben?

Az ilyen típusú összehasonlításnak semmi értelmét nem látom, ez már egy teljesen másik világ. A diákoknak sokkal több információ áll a rendelkezésükre, úgy a tananyaggal, mint bármi mással kapcsolatban. Voltak olyanok, akiket 18 évesen csak az érdekelt, hogy átcsússzanak az érettségin, ők nagyon negatív jövőképpel rendelkeztek. Akadtak viszont nagyon eltökélt tizenévesek is, akik pontosan tudták, mit szeretnének elérni az életben, és ehhez mit kell tenniük. Ők az órán is tevékenyen vettek részt, és magántanárhoz is jártak. Nem könnyű a mai tinédzserek helyzete, próbáltam maximális empátiával viszonyulni hozzájuk.

Forrás: itsmuchmore.com

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a tanítás során? Igaz, hogy az óra nagy része fegyelmezéssel telik?

Tanárként gyakorlatilag teljesen eszköztelen vagy. A fizikai fenyítés nyilván fel sem merül. Osztogathatom tehát az egyeseket, csak sajnos ez a legtöbb diákot egyáltalán nem hatja meg. A kirívóan renitens diákot elvileg leküldhetem az igazgatóhoz, de mivel nem mozoghat egyedül az épületben, le kell vele mennem. Az osztályt viszont nem hagyhatom magára, tehát adott a patthelyzet. És ezt a diákok pontosan tudják. Az órakezdést is sokan kezelték rugalmasan, gyakoriak voltak a 10-15 perces késések, a beírást pedig elintézték egy vállrándítással. Úgy érzem, az osztályteremben a társadalom tükröződik. A legtöbben megúszásra játszanak, keresik a kiskapukat, ügyeskednek.

Milyen tanácsot kaptál a tapasztalt kollégáktól fegyelmezés ügyben?

Hagyd őket telefonozni, akkor legalább csendben vannak! – ebben a megoldásban többen is hisznek. Nekem viszont nem vette be a gyomrom. Én a szabadidőmet feláldozva készültem az órára, igyekeztem minden egyes alkalmat extra feladatokkal feldobni. Eszembe se jutott, hogy rutinból adjam le az anyagot. Méltatlan helyzetet teremtett volna, ha a diákok egy része figyel, a másik része pedig elmélyülten csetel vagy posztolgat. Például a tanárnőről, aki a táblánál erőlködik. A telefont egyébként az oktatásba sem vontam be. Nem bíztam a diákokban, hogy valóban a feladat elvégzésére használják a netet.

Sokat kínlódtál tehát az órán, meg azon is túl. Méltányosnak érezted a fizetésed? Mire elegendő ma 120.000 forint?

Lássuk! Egyedülálló vagyok, anyagi szempontból csak magamra számíthatok. Helyzeti előny, hogy saját lakással rendelkezem, így lakbérre nem kell költenem. A lakáson nincsen hitel, emiatt sem kell aggódnom. Autóm nincs, ez se viszi a pénzt. Ez az összeg elegendő, ha nincsenek extra kiadásaid, nincs költséges hobbid és nem akarsz félretenni. Harminc felett nálam már jelentkeztek olyan egészségügyi problémák, amelyekkel magánorvoshoz kellett fordulnom, mivel nem akartam végtelen várólistákra iratkozni. Ez volt az a pont, ahol választhattam: vagy a külföldön szerzett tartalékaimhoz nyúlok, vagy új állás után nézek. Én az utóbbit választottam.

Jól értem, kizárólag anyagi megfontolásból mondtál fel a tanév végén?

Többek között igen. Közrejátszott az is, hogy úgy éreztem, nem tudok beilleszkedni a mai magyar oktatási rendszerbe. Én tanítani akarok, nem pedig a portfólióval vacakolni annak reményében, hogy majd évek múlva pár ezer forinttal emelik a fizetésemet. Én ezt roppant megalázónak éreztem.

Annyira, hogy az utcára is vonultál a rendszer ellen…

A Tanítanék mozgalom éppen akkor vált országos méretű megmozdulássá, amikor nekem már nagyon tele volt a hócipőm. Teljes erőbedobással vettem részt az akcióikon, természetesen kockás ingben. Büszke voltam rá, hogy részese lehetek a “forradalomnak”, nagyon szerettem volna segíteni helyrebillenteni a világ egyensúlyát. Tele voltam ambícióval és tettvággyal, hittem abban, hogy ezúttal tényleg sikerül változást elérni. Fantasztikus volt látni, ahogy összekovácsolódott a tanári kar azokban a napokban. Úgy éreztem, az egész ország velünk van, kiállnak mellettünk. Óriási csalódás számomra, hogy a mai napig nem értek el átütő sikert.

Jelenleg hol dolgozol?

Egy felsőoktatási intézményben találtam állást, adminisztratív feladatokat látok el. Lényegesen kisebb a stressz, naponta ténylegesen nyolc órát dolgozom, délután és hétvégén szabad vagyok, mint a madár. Ráadásul kétszer annyit keresek, mint tanárként, valamint extra juttatások is járnak.

Innen fogsz nyugdíjba menni?

Nem zárom ki, hogy tanítsak még – de nem Magyarországon.

 

Aki kérdezett és hüledezett: Hovanyecz Teréz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Antikbakfis says:

    Maximálisan megértem a tanárnő problémáját.

    Tisztelt Béni Úr! Ha Ön kezd politizálni én sem tettem volna. Válaszolok Önnek Semmit sem változott rendszerváltás óta a helyzet abban a tekintetben, hogy minden vezető kapaszkodik a széke karfájába. Vagyis egy dologban igen: aki elég hű és még jól is adminisztrálja magát, közel van a tűzhöz stb., az a személy jelentősen emeli az átlagbér színvonalát az országban.
    Az oktatásunk lejtőn van, több ok miatt is. Ön csinál politikát a cikkből. Mind a nyilatkozó, mind a kérdező a tapasztalatokról beszélt, Ön tovább vitte a gondolatot. Ez a rendszer az átlag, egyúttal dolgozó ember számára élhetetlen, jövőkép nélküli. A dolgozói érdekvédelem csorbítása nem ér fel a néhány százaléknyi, gyermekek után járó adókedvezménnyel. A magam részéről befejezem a politizálást.Kizártnak tartom, hogy ön pedagógus, mert akkor értené a fentieket.
    Legyen szíves felfogni, hogy vannak értelmes emberek, akik a tényekről számolnak be, mégpedig úgy, hogy mindkét országbeli tapasztalatukról korrekten nyilatkoznak. Ne legyen már bűn a korrekt, politikamentes nyilatkozat!

  2. Mannácska Manna says:

    Sajnos az egész oktatásban nagyon rossz a helyzet. Megértem a tanárnőt, főleg, amit a portfólióval kapcsolatban írt. Megalázó az egész minősítési rendszer, az életpálya modell pedig nem életpálya. Az elvárások nyugatiak, a fizetések keletiek. Jól tette, hogy váltott, mielőtt teljesen kiégett volna vagy bedarálta volna őt is ez a rendszer.

  3. József Béni says:

    Az utcára vonult kockásingben, amiért az igazgatójától nem kapott visszaigazolást. S a gyerekeket nem fegyelmezhette a neoliberálisok által bevezetett túlzott szabadságot adó rendszer miatt. Gratulálok! Ezekért pont a zOrbán a hibás.
    A cikkíró próbálta rávezetni, hogy mekkora baj van amiért nincs kréta, vagy fénymásoló papír. De egy multitól jövőnek ez nem lehet gond. Ott sem pazarolhatsz. Egy nyugatról hazatelepülttől pedig kifejezetten várná az ember a digitális eszközök használatát. A dánok nem használnak annyi fénymásolópapirt és krétát összesen, mint nálunk egy iskola. Persze a kockásingeseknek általában nem is az oktatással van a bajuk. Hiszen most több a pénz és jobbak a körülmények, csak nem az szdsz-es haverok vannak hatalmon.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!